Aki nem az anyanyelven eli az eletet, vagyis messze, tavol valahol, annak akaratlanul is felerosodnek erzekszervei, a latasa, a hallasa kulonosen.Erzekenyebbe, sebezhetobbe valik, es sokkal tobbre ertekeli a legkevesebb semmiseget is.Szomjazza a boldogsagot.
Amikor leulok a blogom olvasni, vagy irni, kulonos erzes aramlik szet bennem.Egy olyan sokszor ellentmondasos (is)kettosseg, mert elofordul, hogy duhos vagyok, vagy szomoru , megis a nap vegen vagy masik nap reggelen, tulcsordul bennem a szeretet, a boldogsagerzes, a sok kedves visszajelzestol, biztatastol. Amikor leultem tegnap es ma reggel , es ennyi kedves. jo szoval talalkoztam, akkor atgondoltam:mi lenne, ha soha nem irtam volna blogot?, mi lenne ha nem tortent volna meg ez a masfel ev velem? Elkomorodtam, mert nagyon-nagyon sok, gazdag erzesekkel lennek szegenyebb.Nem tudnam megfogalmazni, de megis hianyozna, urt kepezne bennem valahol.
Nagyon boldog vagyok attol, hogy reszese lehetek egy ilyen kozossegnek, ahol senki nem tartozkodik adni egy jo szot, egy biztatast, egy virtual simogatast:)mert kapni csudajo, de adni megjobb..
Szep hetveget kivanok Mindenkinek!
